A nyomástávadókat úgy tervezték, hogy egy meghatározott működési hőmérsékleti tartományon belül precíz leolvasást adjanak. Ezt a tartományt az érzékelőelem és a kapcsolódó elektronika tervezési korlátai határozzák meg. Ha a környezeti vagy a folyamat hőmérséklete a megadott tartományon kívülre esik, a távadó pontossága romolhat. Például magasabb hőmérsékleten a termikus keverés megváltoztathatja a piezorezisztív érzékelők nyúlásmérőinek ellenállását, ami pontatlanságokhoz vezethet. Hasonlóképpen, alacsonyabb hőmérsékleten a folyadékkal töltött érzékelők viszkozitása megnőhet, ami befolyásolja a nyomásmérés válaszidejét és linearitását. Ezért a nyomásleolvasások pontossága szorosan összefügg az üzemi hőmérséklettel, ezért gondos mérlegelést igényel a változó hőmérsékletű környezetekhez való távadó kiválasztásakor.
A nyomástávadókban használt anyagok, például fémek és kerámiák hőtágulásnak és összehúzódásnak vannak kitéve. Ez a jelenség azért következik be, mert az anyagok rácsszerkezetei hő hatására kitágulnak és lehűléskor összehúzódnak. Például, ha az érzékelő membránja vagy a távadó házának anyaga a magas hőmérséklet hatására kitágul, az mechanikai igénybevételt vagy deformációt idézhet elő, ami megváltoztatja az érzékelő nyomásválaszát. Másrészt az alacsonyabb hőmérsékleten történő összehúzódás hézagokat vagy eltolódásokat okozhat, ami szivárgáshoz vagy mechanikai meghibásodáshoz vezethet. Ezek a fizikai változások kritikusak olyan alkalmazásokban, ahol a távadó gyakori vagy szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoknak van kitéve, mivel ezek hosszú távú eltolódáshoz vagy hirtelen meghibásodáshoz vezethetnek.
Az elsodródás a távadó kimenetének a valós nyomásértéktől való fokozatos eltérésére utal az idő múlásával, amit a hőmérséklet-változások súlyosbíthatnak. Hőmérséklet okozta eltolódás azért következik be, mert az elektronikus alkatrészek, például az ellenállások, kondenzátorok és tranzisztorok olyan hőmérsékleti együtthatókkal rendelkeznek, amelyek befolyásolják teljesítményüket. Például a hőmérséklet emelkedése megváltoztathatja az ellenállást a Wheatstone-híd áramkörében (amelyet általában nyomásérzékelőkben használnak), ami az alapvonal (nulla pont) vagy a tartomány (érzékenység) eltolódásához vezethet. Ez az eltolódás befolyásolja a távadó kimenetének stabilitását, ezért döntő fontosságú a hőmérséklet okozta eltolódás monitorozása és korrigálása, különösen a precíziós kritikus alkalmazásokban.
A modern nyomástávadók gyakran hőmérséklet-kompenzációs mechanizmusokkal vannak felszerelve, amelyek célja a hőmérséklet mérési pontosságra gyakorolt hatásának ellensúlyozása. Ezek a mechanizmusok jellemzően olyan szoftveralgoritmusokat foglalnak magukban, amelyek a kimenetet az integrált érzékelő hőmérséklet-leolvasásai alapján állítják be. A kompenzációs folyamat figyelembe veszi az érzékelő elemek és az elektronika ismert hőmérsékleti együtthatóit a kimeneti jel korrigálása érdekében. Ezeknek a mechanizmusoknak a hatékonyságát azonban korlátozza a hőmérsékletmérés pontossága és az a tartomány, amelyen belül a kompenzáció hatásos. Szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokkal járó alkalmazásoknál a kompenzáció csak részben csökkenti a hibákat, ami maradék pontatlanságokhoz vezet. Ezért ezeknek a kompenzációs technikáknak a korlátainak megértése kulcsfontosságú a nyomástávadók termikusan dinamikus környezetben történő alkalmazásakor.
